ÉPÜL AZ ÚJ REFORMÁTUS TEMPLOM ÉS SZOCIÁLIS KÖZPONT NAGYKÁROLYBAN

Power Pointos bemutató

 

I. Mi indokolja az új református templom építését?

 

1990 után az addig is tekintélyes nagyságú nagykárolyi református gyülekezet még inkább megnövekedett, megerősödött. Ugrásszerűen megnőtt minden korosztály és réteg igénye az egyházi-közösségi életben való részvételre.

A két teljes állású lelkész intenzív munkáját igénylő, kb. 5000 lelkes gyülekezet a Királyhágómelléki Református Egyházkerület közgyűlésének döntése és közös belső megegyezés alapján vált szét 1996-ban , létrehozva a két önálló – belvárosi és kertvárosi – gyülekezetet. Ez utóbbi tagjainak zöme a belvárosi „öreg templomtól” nagy távolságra, az úgynevezett „Kertváros” lakónegyedeiben él. Többnyire faluról beköltözött sokgyermekes családról vagy nyugdíjas korú egyháztagról van szó, akik messziről gyalogosan kénytelenek járni a vasárnap reggel 9 órakor kezdődő istentiszteletekre vagy a gyakori hétközi vagy ünnepnapi közösségi alkalmakra.

Rendes vasárnapokon kb. 300, ünnepnapokon ennek több mint kétszerese a templomlátogatók száma gyülekezetenként, ám a bejegyzett kertvárosi egyháztagok egy része (idősebbek, betegek) a nagy távolság miatt hiányzik, vagy ritkábban vesz részt a gyülekezeti életben.

1995-ben a fentebb említett helyzet orvoslására, a még egységes református egyházközség közgyűlése határozza el a kettéválást és egy új templom építését.

 

II. Tervmódosítás: templom és szociális központ. Eddigi erőfeszítéseink.

 

1995-98 között sikerül megfelelő, a Kertvároshoz közeli helyszínt találni az építendő templom számára. A gyülekezet a gyűjtést is elkezdve megbízta a Budapesten élő, nagykárolyi származású Makay Tamás műépítészt az első terv elkészítésével.

1998-ban a gyülekezet leteszi a templom alapkövét. Ezt követően több alkalommal kerül sor szabadtéri istentiszteletekre a Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnökségének, személyesen Tőkés László püspök úr jelenlétével, aki a kezdetektől fogva lelkes ösztönzője, támogatója az új gyülekezet létrehozásának s az új templom építésének.

A kezdeti lendületet sajnálatos módon megtörte a gyülekezet addigi lelkészének eltávozása. Jó másfél évig lelkész nélkül maradt az újonnan alakult egyházközség.

1999 végén, a templomépítés ügyének legkilátástalanabb szakaszában került Tolnay István a Nagykároly-kertvárosi gyülekezet élére. Templomok javítását s főleg építését célzó nyugati segélyekre már nemigen számíthattunk, ezek ugyanis szociális intézmények felé kezdtek irányulni.

2000 tavaszán tapasztalatszerzés végett a gyülekezet egykori főgondnokával egy illyefalvi konferencián vettünk részt, ahol az addigi munkássága révén nagy tekintélyre szert tett Kató Béla egyházkerületi főjegyző tanácsára – s később a gyülekezet egyetértésével – módosítottunk eredeti tervünkön. Ennek lényege: a templom és parókia befoglalásával többfunkciós egyházi szociális és oktatási központot építünk.

2001-ben megbíztuk Makay Tamást az eredeti terv átdolgozásával. Még ez évben elkészült az épületegyüttes látványterve és a részletes tervrajz, amelyet a testvéregyházközség is elfogadott és támogatásáról biztosított.

2002 elején közöltük a testvéregyház vezetőivel, hogy megkezdjük az építkezést az alapok kiásásával.

2002 és 2007 között újabb, külső pénzforrásokat kutattunk fel (Határon Túli Magyarok Hivatala – 1,5 millió forint, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma – 4,5 millió forint, Gustaw Adolf Werk Alapítvány – 10000 euró). Ezzel párhuzamosan eljártuk az építkezéshez szükséges sokféle részengedély és a végleges építkezési engedély beszerzését. Eljutottunk az építőmunka során a teljes alap kétharmadának kiöntéséhez. A Királyhágómelléki Református Egyházkerülettől kapott támogatásból téglát vásároltunk, megtévén az előkészületeket a falazási munkálatok megkezdéséhez. Ugyanekkor a végleges építkezési engedély birtokában végre pályázhattunk a Román Kormány Vallásügyi Minisztériumához, amelynek sajnos csak a 2007-es év végére lett meg az eredménye.

2008-ban meglévő forrásaink, valamint tetemes önkéntes munka révén felhúztuk a templom külső falait.

2009-ben a bukaresti támogatásból elvégeztük a templom belső falazási munkálatait.

2010-ben elkezdtük a templomi rész mennyezet- és gerendaöntési munkálatait. Ezek egy részét már „hitelbe” végezte el az építkezési cég, templomépítési tartalékaink ugyanis teljesen kiürültek.

 

III.              A gyülekezeti központ építésének szükséges voltáról

Most néhány gondolat erejéig hadd szóljak arról, miért is van szüksége egy ilyen szociális központra egyházunk tagjainak.

 

a.     Erdélyi-Partiumi kisebbségi népünk egyre nehezebb szociális helyzetére való tekintettel erkölcsi és hitbeli kötelességünk felvállalni híveink gondjait. Ha valaki turistaként Nagykárolyba látogat, nem tűnik fel neki a város szépsége, tisztasága és kulturális emlékhelyei mellett meglévő általános szegénysége, hiszen az idelátogató ember azt látja, amit a város felszínes arculata mutat, de nem lát be a lakóházak mögé. A tömbházak református családjai esetében például 30-35 százalékuk nem használja a városi központi fűtést, sőt, olyan is van, aki levágatja a villanyt – mert fizetésképtelen: vagy azért, mert kicsi a családi jövedelem, vagy, mert egyáltalán nincs jövedelem. A helyzet nem sokkal jobb a magánházban lakóknál sem.

A komplexum részét képezi egy öregek napközi otthona és egy szociális konyha. Református híveinket szeretnénk abban segíteni, hogy megőrizzék keresztyén református méltóságukat és magyar identitásukat. Ugyanakkor természetes az is, hogy a mai ökumenikus szellemben élve szeretettel fogadnánk ebbe a centrumba mindenkit, vallására vagy nemzetiségére való tekintet nélkül.

 

b.     Gyülekezeti komplexumunk része egy olyan többfunkciós nagyterem (450 férőhely a karzattal együtt), amelyben istentiszteleteket tartunk a kertvárosi hívek számára. Ez a nagyterem azonban a templomi funkciók mellett alkalmas lesz arra is, hogy konferenciákat, gyűléseket, oktatási rendezvényeket szervezzünk benne. Elképzelésünk szerint használni lehet majd minden olyan esemény alkalmával, amikor nemzeti öntudatunk ápolásáról, keresztyénségről, oktatásról, hitről, nevelésről szóló rendezvényeket tartunk, református és ökumenikus jelleggel.

 

c.      A gyülekezeti centrum részét képezi a két helységből álló református zeneóvoda és egy szintén két helységből álló ifjúsági oktatóközpont.  Sajnos, a nyomor egyik következménye az a szomorú tény, hogy a szülő már nem tud odafigyelni saját gyermekére. Ez a folyamat vezet el oda, hogy egyre több utcagyerek van (és már nemcsak a roma nemzetiségűek között), egyre több magára hagyott „kulcsos” gyermeket lehet látni a tömbházak között. Ezen kívül városunkban nincs megoldva egy szervezett református oktatási rendszer sem. Aki a gyermekeire és az ifjúságára visel gondot, az saját biztos jövendőjét építi.

 

d.     A fenti pontokban található terveink szerves része az is, hogy nemcsak a társadalmi segítségnyújtás szándékával akarjuk megvalósítani elképzeléseinket, hanem önálló munkahelyek teremtésének a szándékával is. Lehetőséget biztosítanánk az egyetemet végzett nagykárolyi és környékbeli szakképzett ifjaknak (valláspedagógusok, szociális munkások stb.), hogy gyülekezeti központunkban munkahelyet találjanak.